Mivel a talaj telítési vízvezető képessége fontos és meghatározó bemenő paramétere a hidrológiai modelleknek - mely értékére igen érzékeny a modell - ezért célszerű a vizsgált talajra jellemző érték alkalmazása. Azonban nem mindegy, hogy milyen módszerrel határozzuk meg.
Ezen bejegyzésemben összegzem az ismertebb és elterjedtebb terepi Ks mérő eljárások előnyeit és hátrányait azért, hogy a megkönnyítsem a leendő felhasználók döntését.
A Tension Disc
Infiltrométer módszer hátránya, hogy a mérőműszer költséges, nehezen kezelhető,
szeles időben nehéz biztosítani a beszivárgási felület állandóságát, továbbá a
mérési terület előkészítése, szintezése is precíz munkát igényel. Előnye, hogy
viszonylag nagy felületen méri a Kfs-t és világszerte elterjedt
mérőberendezés.
Guelph permeaméter előnye, hogy a mérés
könnyen kivitelezhető, nem kíván terepi előkészítést. 15-75 cm-es
mélységtartományban mérhetünk telítés közeli hidraulikus vezetőképesség
értékeket, de a furat mélyítésével, illetve a szár meghosszabbításával akár több
méteres mélységbe is lehatolhatunk és mérhetünk. Hátránya viszont, hogy igen
költséges berendezés.
A Guelph permeaméter feltöltése Őrbottyánban. A feltöltést Dr. Fodor Nándor végzi. (Saját felvétel)
A Mini Disk
Infiltrométer előnye, hogy olcsó, könnyen kezelhető, kis mérete miatt egy
méréshez mintegy 135 cm3 víz elegendő. Továbbá Hunter és munkatársai bizonyították, hogy a Mini Disk Infiltorméterrel mért vízvezető képesség
értékek szignifikánsan nem különböznek a világszerte ismert és alkalmazott
Tension Disc Infiltrométerrel kapott eredményektől, illetve, hogy víztaszító
talajok esetében is alkalmazható. Fodor
és munkatársai szerint az MDI módszer gyengesége, hogy a kiértékeléshez
szükség van a talaj mért víztartóképesség-értékeire illesztett van
Genuchten-féle víztartóképesség-függvény (van Genuchten, 1980) α és n
paramétereinek értékére.
