Talajtani vándorgyűlés absztrakt

 Talajtani vándorgyűlés 

A talajok térbeli változatossága – elméleti és gyakorlati vonatkozások

Talajtani Vándorgyűlés
Keszthely, 2014. szeptember 4-6.

Szervezők:
Magyar Talajtani Társaság
Pannon Egyetem Georgikon Kar
Növénytermesztéstani és Talajtani Tanszék

A Magyar Talajtani Társaság és a Pannon Egyetem Georgikon Kara közösen rendezi Keszthelyen a Talajtani Vándorgyűlést 2014. szeptember 4. és 6. között „A talajok térbeli változatossága – elméleti és gyakorlati vonatkozások” címmel. A vándorgyűlés fókuszába a talajok térbeli változatossága áll, hiszen ez összefügg a precíziós mezőgazdasági alkalmazásokkal, a környezeti modellek megbízhatóságával, az új, nagy részletességű talajvizsgálati módszerekkel, a digitális talajtérképezéssel, a talajosztályozással stb.

Az alabbiakban olvashato absztrakttal veszek reszt a rendezvenyen:

Homoktalajok víztaszítás és telítési vízvezető képesség értékének pedon léptékű variabilitása

Sándor Renáta¹², Filep Tibor¹, Balog Kitti^1*, Fodor Nándor³,

¹MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézet 1022 Budapest Herman Ottó u. 15., balog.kitti@agrar.mta.hu

²INRA-Grassland Ecosystem Research Unit

³MTA Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézet

A talajban történő vízmozgás leírása szempontjából meghatározó paraméter a talaj telítési vízvezető képessége (K_S), mely egyben a talajok egyik legnagyobb variabilitású paramétere. Az egyenletes beszivárgási ütemet jelentősen befolyásolhatja, ha víztaszító, vagy nehezen nedvesíthető talajon végezzük a hidraulikus vezetőképesség méréseinket. Ezt a jelenséget a talajok víztaszításának nevezik. A víztaszítás egy olyan átmeneti talajtulajdonság, mely igen nagymértékű térbeli változatossággal rendelkezik hasonló vegetációs körülmények között.

A homoktalajok pedon léptéken belüli heterogenitásának vizsgálata során egy 1 m²-es területet 100 db 10×10 cm-es cellára osztottunk fel Őrbottyán és Csólyospálos kísérleti területein. Az 1 m²-es terület, mind a 100 cellájában hidraulikus vezetőképesség mérést végeztünk Mini Disk Infiltorméter (MDI) segítségével, illetve megvizsgáltuk a talajnedvesíthetőséget, a Water Drop Penetration Time (WDPT) módszerével.

A méréseink alapján az őrbottyáni talaj jól nedvesíthető, míg a csólyospálosi talaj víztaszító, helyenként erősen víztaszító. A vizsgálataink alapján az a feltétezésünk, hogy a csólyospálosi talaj víztaszítását nem a huminsavak nagy mennyisége okozza, hanem egyéb, a talajban lévő hidrofób karakterű anyagok. A csólyospálosi víztaszító talaj esetében a MDI méréseknél a beszivárgás késleltetve indult meg. Amennyiben a K_S kiértékeléséhez nem a teljes mérési adatsort vesszük alapul, hanem csak a beszivárgás megindulása utániakat, akár fél nagyságrendnyi különbséget is tapasztalhatunk a hidraulikus vezetőképesség értékekben a választott módszer függvényében. A K_S területi változatosságánál több, mint másfél nagyságrendnyi különbséget tapasztaltunk a csólyospálosi talaj esetében, ugyanakkor Őrbottyánban fél nagyságrendnyi különbséget mértünk. Ezek alapján nem javasolt a Mini Disk Infiltrométer alkalmazása víztaszító talajok K_S mérésére, de amennyiben mégis ezt a módszert alkalmazzuk, akkor a beszivárgás megindulását követően mért adatokat használjuk. Továbbá, ha egy terület jelentős heterogenitással rendelkezik, akkor az egyik helyről elfolyó víz beszivárog egy közeli helyen, így durvább léptékben kisebb lehet a víztaszítás, mint a helyi értékek átlaga.

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.